Az ártó tettek mechanizmusának van még egy vonatkozása. Ezt ártó tett–motivátor-sorozatnak hívják, és további magyarázatot ad az emberi viselkedés nagy részére.

Egy ártó tett – ahogyan azt már láttuk – a csoport erkölcsi kódexének megszegése, vagy a személy által elkövetett agresszív vagy romboló tett a dinamikák valamelyike ellen.

A motivátor egy agresszív vagy romboló tett, amit egy személy vagy az élet egy része ellen követtek el.

Az, hogy az adott tett ártó tett vagy motivátor, az dönti el, hogy milyen nézőpontból szemléljük.

Azért hívjuk „motivátornak”, mert hajlamos arra késztetni az illetőt, hogy visszafizesse – azaz egy újabb ártó tettre „motivál”.

Miután valakivel vagy valamivel rosszat tett, az ember hajlamos azt hinni, hogy valami biztosan erre „motiválta”.

Azután, hogy valami rossz érte, esetleg ő maga is hajlamos rá, hogy úgy érezze, biztosan ő tett valamit, amivel rászolgált.

A fenti állítások igazak. Az emberi cselekedeteket és reakciókat gyakran nagyon félremagyarázzák ebben a témakörben.

Az emberek képesek abban a hitben élni, hogy autóbalesetet szenvedtek, amikor valójában autóbalesetet okoztak.

Az emberek gondolhatják azt is, hogy balesetet okoztak, holott csak a részesei voltak annak.

Néhányan, amikor egy halálesetről hallanak, máris azt hiszik, hogy biztosan ők ölték meg az illetőt, még ha messze is voltak tőle.

A nagyvárosok rendőrségein szinte minden gyilkosságnál rutinszerűen megjelennek bizonyos emberek, és bevallják, hogy ők követték el azt.

Az embernek nem kell őrültnek lennie ahhoz, hogy ki legyen téve az ártó tett–motivátor-sorozat törvényének.

Az ártó tett–motivátor-sorozatnak az alapja Newton kölcsönhatási törvénye, és összhangban is van vele: „Minden akcióval szemben fellép egy egyenlő nagyságú, ellentétes reakció.”

A hatás-ellenhatás egyszerű törvénye az, hogy ha veszünk egy piros és egy sárga, zsinóron függő golyót, és a piros golyót nekiütjük a sárga golyónak, akkor a sárga golyó visszajön, és nekiütközik a piros golyónak.

Ez Newton hatás-ellenhatás törvénye, működés közben. Azok az emberek, akik lesüllyedtek, és kezdik teljes mértékben a fizikai univerzumot követni, kizárólag ezt az egy törvényt alkalmazzák a működésük során.

Bosszú: „Ha megütsz, én is megütlek.”

Honvédelem: „Ha elég sok atomfegyverünk van, akkor képesek leszünk meggátolni azt, hogy mások atomfegyverekkel támadjanak ránk.”

Az ártó tett–motivátor-sorozathoz több minden tartozik, mint csupán Newton hatás-ellenhatás törvénye.

Ha Joe megüti Billt, akkor Joe azt hiszi, hogy Billnek meg kellene ütnie őt. És ami még ennél is fontosabb, ténylegesen testi fájdalma vagy kényelmetlenségérzése lesz, hogy bebizonyítsa, Bill megütötte, holott Bill nem ütötte meg. A tényleges körülményektől függetlenül el fogja érni, hogy ez a törvény igaz legyen. És az emberek egy állandó igazolásban élnek, mondván, hogy „Bill megütött, Bill megütött, Bill megütött”.

Egy ártalmas cselekedet a nézőponttól függően ártó tett vagy motivátor. Egy motivátor általában egy másik ártó tettre ad ösztönzést (akit megütöttek, azaz Péter, valószínűleg visszaüt, vagy bosszút akar állni), számos nehézségbe keverve bele ezáltal az illetőt életének olyan területein, ahol ártó tetteket követett el.

Még ha nem is történt meg, alacsony reaktív (irracionális) szinten működő emberi lények ki fognak tartani amellett, hogy megtörtént. És ez az ártó tett–motivátor sorozat.

Ezt nagyon értékes dolog tudni.

Ha például azt halljátok, hogy a feleség azt mondja, a férje minden nap elveri, akkor nézzetek csak be a nő párnája alá, hogy nincs-e ott egy féltégla, mert holtbiztos, hogy ha azt mondja, hogy a sárga golyó megütötte a piros golyót, akkor ugyebár előbb a piros golyónak kellett megütnie a sárga golyót.

Ez a mechanizmus sok mindent megmagyaráz bizonyos emberi tevékenységekkel kapcsolatban.