Amiért a fennhangon olvasó szótisztázás működik
Az a tanuló, aki minden szót ért azon az oldalon, amit olvas, képes tökéletesen olvasni fennhangon. Úgy érzi, jól fog az esze, éber, és teljesen megérti azt, amit olvas. Ám ha a tanuló átsiklik egy olyan szó vagy jel felett, amelyet nem ért, akkor a meg nem értett szó zavart okoz a hangjában vagy a fizikai létezőségében (a fizikai állapotában). Lehet, hogy megváltozik a hangja, vagy megbotlik egy szónál, megváltozik az arckifejezése, hunyorít, vagy valamilyen más módon reagál.
Ezt könnyű megérteni, ha emlékszünk, hogy a személynek üressé válhat a feje azután, hogy átsiklott egy olyan szó vagy jel felett, amelyet nem ért. Lehet, hogy éppen a meg nem értett szó pontjánál hibázik az olvasásban, de lehet, hogy továbbolvas, és egy későbbi szónál vagy jelnél ejt hibát. Tompábbnak érzi magát, és a tompa érzést azzal próbálja ellensúlyozni, hogy nagyobb erőfeszítéssel olvas. Ez mindig valamiféle nem optimális cselekedet formájában nyilvánul meg, amit a szótisztázónak azonnal észre kell vennie, és kezelnie kell.
Azon kívül, hogy a tanuló könnyedén, természetesen és tökéletesen olvassa az oldalt, minden más nem optimális reakciónak számít. Néhány példa azokra a nem optimális reakciókra, amelyek megjelenhetnek:
1. A tanuló hozzáad egy szót, kihagy egy szót, vagy megváltoztat egy szót abban a mondatban, amelyet olvas.
2. A tanuló megbotlik egy szónál, vagy helytelenül mondja ki.
3. A tanuló szünetet tart, vagy lassabban olvas.
4. A tanuló a szemöldökét ráncolja, vagy bizonytalanul néz.
5. A tanuló merevvé válik, vagy megfeszíti egy testrészét, például hunyorog, összeszorítja a kezét, harapdálja a szája szélét, vagy más testi reakciót mutat.
6. A tanuló erőlködve olvas.
7. A tanuló felszínes, gépies módon olvas (ilyenné azután válik, hogy valaki, aki semmit sem tud a meg nem értett szavakról, „helyes” olvasásra kényszerítette).
Más megnyilvánulások is előfordulhatnak.
A fenti nem az összes reakciót tartalmazó lista, hanem csak arra való, hogy képet adjon arról, mit keressünk. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenünk, hogy akkor is megbotolhat valaki, ha gyenge fényben próbál olvasni, látási problémái vannak, vagy ha a nyomtatás, a kézírás vagy a ceruzával írott megjegyzések nagyon nehezen kivehetők. Ezért szükséges, hogy a fennhangon olvasó szótisztázást kizárólag jó világításnál végezzük, és ha a személy szemüveges, viselje a szemüvegét, valamint az anyagban, amelyet szótisztáznak, nem szabad piszokfoltoknak vagy törléseknek lenni. Meg kell szüntetni minden okot, ami miatt esetleg nem látja a szöveget, továbbá el kell távolítani minden olvashatatlan szöveget. Máskülönben a tanuló egyszerűen azt fogja mondani, hogy nem látta jól, vagy a világítás nem volt megfelelő, illetve valami más rossz miértet (okot) ad meg.
Valahányszor a személy hibázik olvasás közben, vagy nem optimálisan reagál, mindig találunk egy meg nem értett szót az előtt a pont előtt vagy néha azon a ponton.
Példa: A tanuló fennhangon olvassa az oldalt. Azt olvassa, hogy: „Róbert lassan és elgondolkodva sétált haza”, azután összeráncolja a szemöldökét. A szótisztázó azzal jelzi, hogy álljon meg, hogy azt mondja: „Ennyi”, majd megkérdezi: „Van itt valami olyan szó vagy jel, amelyet nem értettél meg?” (Ha a tanuló meglepődik azon, hogy megállították, akkor a szótisztázó elmondja neki, milyen reakciót vett észre.) A tanuló átnézi, amit olvasott. Bizonytalannak érzi magát a „lassan” szóval kapcsolatban. Ezt elmondja a szótisztázónak, azután utánanéz a „lassan” szónak a szótárban, és addig alkot vele mondatokat, amíg teljesen meg nem érti.
Amikor a meg nem értett szót megtalálták és tisztázták, a tanuló felderül, és ismét tisztán és helyesen kezd olvasni.
Hogyan végezzük?
1. A tanuló és a szótisztázó egymással szemben ülnek.
A tanuló és a szótisztázó egymással szemben ülnek egy asztalnál vagy egy íróasztalnál. Mindkettőjüknél van egy példány a szótisztázandó szövegből. A szótisztázónak képesnek kell lennie a tanulót és a maga előtt lévő szöveget egyidejűleg látni.
2. Rendelkezésre állnak szótárak.
Egy egyszerű és jó értelmező szótár, valamint bármilyen más szótár, amire a tanulónak szüksége lehet, rendelkezésre áll. (A legfontosabb, hogy ne használjunk úgynevezett „kisszótárt”. Ez különbözik az egyszerű, jól megfogalmazott szótártól. A kisszótár az, amit leginkább utcai árusok papírkötésű könyveket kínáló pultjain találhatunk meg. Az A szót elég gyakran B szóként határozza meg, és B szót A-ként. A többi lehetséges meghatározást, és az összes technikai jellegű meghatározást is kihagyja.)
3. A tanuló felismeri a meg nem értett szavakat.
Mielőtt olvasni kezd, meg kell mondani a tanulónak, hogy ha bármi olyat olvas, amit nem teljesen ért, szóljon a szótisztázónak, illetve ha olyan szót lát, aminek nem tudja a jelentését, álljon meg, nézzen utána, és ne menjen túl rajta, hanem tisztázza. A tanulót arra kell biztatni, hogy magától találja meg és tisztázza a meg nem értett szavakat. Ennél a módszernél a szótisztázó sohasem akadályozza a tanulót abban, hogy tisztázzon egy olyan szót, amelyről a tanuló felismeri, hogy nem érti. A fennhangon olvasó szótisztázás kialakítja ezt a képességet, így a tanuló a jövőben meg fogja találni és tisztázni fogja a saját meg nem értett szavait.
4. A tanuló fennhangon olvassa a szöveget a szótisztázónak.
A tanuló fennhangon olvassa a szöveget a szótisztázónak. Miközben a tanuló a szöveget olvassa, a szótisztázó a saját példányában követi szemmel ugyanazt a szöveget, nézi a tanulót és hallgatja.
A szótisztázónak nagyon ébernek kell lennie; mindig látnia és hallania kell, ha a tanuló olvasás közben nem optimális reakciót mutat.
5. A nem optimális reakció meg nem értett szóval egyenlő.
Ha a tanuló nem optimális reakciót ad az olvasott anyagra, ez azt jelzi a szótisztázónak, hogy a tanuló meg nem értett szóba ütközött. A szótisztázónak és a tanulónak ilyenkor meg kell találnia, hogy pontosan melyik volt a meg nem értett szó vagy jel. Ezt az előtt a pont előtt vagy néha azon a ponton fogják megtalálni, ahol a nem optimális reakció megjelent.
6. Keresse meg a meg nem értett szót!
Ha a tanuló számára nem nyilvánvaló, hogy reagált, és csak folytatja az olvasást, a szótisztázó azt mondja: „Ennyi. Van itt valami olyan szó vagy jel, amelyet nem értettél meg?” A szótisztázó kötelessége odairányítani a tanulót a meg nem értett szóhoz, ami a nem optimális reakció helyénél, vagy az előtt található. Az a lényeg, hogy odairányítsa a tanulót. Azután utánanéznek a meg nem értett szónak.
Lehet, hogy a tanuló képes azonnal felfedezni a meg nem értett szót, és el tudja mondani a szótisztázónak, melyik az. Az is lehet, hogy nehezére esik megtalálni a szót, és a szótisztázó segítségére van szüksége ebben.
A szótisztázó úgy segít, hogy abból a pontból kiindulva, ahol a tanuló reagált, addig kerestet vele egyre korábbi és korábbi szövegrészekben, amíg meg nem találják a meg nem értett szót. A szótisztázó szúrópróbát is végezhet a tanulóval. A szúrópróba azt jelenti, hogy szavakat választunk ki a tanuló által már olvasott szövegből, és ellenőrizzük, hogy tudja-e ezeknek a szavaknak a jelentését. A szótisztázó kiválaszt egy korábbi szót és egyszerűen megkérdezi: „Mi a meghatározása annak, hogy __________?”
Ha a tanuló bizonytalan valamilyen szóval kapcsolatban, vagy helytelen meghatározást ad meg rá, akkor rátérnek ennek a szónak a tisztázására a szótárban.
7. Tisztázza a szót.
Amint megtalálták a meg nem értett szót, azt teljes mértékben tisztázni kell a szótárból. Használja „A szavak tisztázása” rész „A szótisztázás lépései” szakaszában leírt eljárásmódot.
8. Olvassa újra a mondatot!
Ezután a szótisztázó megkéri a tanulót, hogy olvassa újra a mondatot abban a szövegrészben, ahol a meg nem értett szót vagy jelet találták. A tanuló ezt megteszi, és ha a mondatot helyesen, megértéssel olvassa, folytatja a szöveg olvasását. Bármely további nem optimális reakciót úgy kezelünk, hogy megtaláljuk a következő meg nem értett szót, és tisztázzuk a fentiek szerint.
9. Folytatják a fennhangon olvasást, amíg a szöveg végére nem érnek.
Folytatják a fennhangon olvasást, amíg a szótisztázandó szöveg végére nem érnek.
Ha két olyan tanulóról van szó, akik fennhangon olvasást végeznek egymással, ekkor váltanak, és most az a tanuló lesz a szótisztázó, akivel épp befejezték a szótisztázást.
A tanuló végigmegy a szövegnek ugyanazon a szakaszán, és aztán továbbhalad a következő, új részre.
Ezt így csinálják felváltva, a szöveget szakaszról szakaszra szótisztázva addig, amíg mind a ketten a teljes szöveg végére nem érnek.
Figyelmeztetés és ötletek
Időnként előfordul, hogy a szótisztázást végző tanulók vitába keverednek egymással, vagy zaklatottá válnak. Ha így van, tudnunk kell, hogy e két dolog egyike történt:
1. olyan „meg nem értett szavakat” erőszakoltak rá a tanulóra, amelyeket valójában értett, vagy
2. nem fedeztek fel igazi meg nem értett szavakat, és átsiklottak felettük.
Ilyen esetben úgy lehet rendbe hozni azt, ha tévedésből kerestettek ki vele szavakat, hogy megkérdezzük a tanulót, hogy utána kellett-e néznie olyan szavaknak, amit értett. Ha így van, felderül, és megmondja a szót, illetve szavakat, amelyeket tévedésből kellett tisztáznia. Ennek elvégzése után folytathatjuk a szótisztázást.
Ha a fentiek nem kezelik a helyzetet, akkor tudjuk, hogy meg nem értett szavakat hagytak a szövegben. A szótisztázó vigye vissza a tanulót oda, ahol utoljára jól ment neki, és onnan haladjanak előre a szövegben a fennhangon olvasás eljárásmódja szerint, összeszedve az elhagyott meg nem értett szavakat. Általában az derül ki, hogy több meg nem értett szót hagytak ki, nem csak egyet.
A jól végzett fennhangon olvasó szótisztázás végeredménye egy olyan tanuló, aki biztos benne, hogy nincsenek meg nem értett szavai az anyagban, így könnyen tudja tanulni és alkalmazni.
A fennhangon olvasó szótisztázás kiváló eszköz a civilizáció megmentésére.
Létfontosságú, hogy a fennhangon olvasó szótisztázást helyesen, pontosan a leírtak szerint végezzük. Egyébként megfosztjuk az embereket az általa elérhető hatalmas