A drogok alapjában véve mérgek. Fogyasztásuk mértéke határozza meg a hatásukat. Egy kevés belőlük serkentőszerként hat (fokozza az aktivitást). Egy nagyobb adag nyugtatóként hat (elnyomja az aktivitást). A még nagyobb adag méregként hat, és meg is ölheti a személyt. 

Ez minden drogra igaz. Az ehhez szükséges mennyiség mindegyiknél különbözik. 

A koffein drog. Így a kávé példa erre. Száz csésze kávé valószínűleg megölné a személyt. Tíz csésze valószínűleg elaltatná. Két-három csésze élénkít. Ez nagyon mindennapos drog. Nem nagyon káros, mivel igen sokat kell belőle fogyasztani ahhoz, hogy hatásos legyen. Így élénkítőként ismert. 

Az arzén méregként ismert. Mégis, egy apró mennyiségű arzén csak élénkítő, egy ennél nagyobb adag elaltatja az embert, de néhány száz milligramm megöli az embert. 

De sok drognak van még egy hátránya: az, hogy közvetlenül az elmére fejti ki a hatását.  

Ahhoz, hogy jó megértésünk legyen a drogok elmére gyakorolt hatásairól, tudnunk kell valamit arról, hogy mi is az elme. Az elme nem az agy. Ez az összes feljegyzés, amely a személy gondolatairól, következtetéseiről, döntéseiről, megfigyeléseiről és érzékleteiről teljes létezése folyamán összegyűlt. A Szcientológiában felfedeztük, hogy az elme a thetán és a környezete közötti kommunikációs és irányító rendszer. Thetán alatt magát a személyt értjük, a szellemi lényt – nem a testét vagy a nevét, a fizikai univerzumot, az elméjét vagy bármi mást.

Az elme legszembeötlőbb részét felismerheti bárki, aki nincs súlyos állapotban. Ez a mentális képmás.

Különféle jelenségek kapcsolódnak ehhez az elme nevű dologhoz. Néhányan, ha lecsukják a szemüket, csak feketeséget látnak, mások képeket. 

Az elme a thetán és a környezete közötti kommunikációs és irányító rendszer. Az elme nem az agy.

A thetán az elmének nevezett kommunikációs rendszeren keresztül különféle benyomásokat kap, többek között első kézből származó képeket a fizikai univerzumról. Ezenfelül benyomásokat szerez a múltbeli tevékenységekből, és ami a legfontosabb: az éppen jelen lévő ingerektől független dolgokat gondol el a múltról és a jövőről. 

Az a személy, aki valaha drogokat szedett, az ezzel járó fizikai tényezőkön felül mentális képmásokat őriz meg ezekről a drogokról és a hatásaikról. A mentális képmások háromdimenziós színes képek, amelyekben benne foglaltatik a hang, a szag és az összes többi érzéklet, azonkívül a személy következtetései és feltevései. Ezek az illető valamikori érzékleteinek mentális másolatai, habár az öntudatlanság vagy csökkent tudatosság eseteiben az egyén éberségi szintje alatt léteznek. Például az a személy, aki LSD-t szedett, azután is megtartja annak a tapasztalatnak a „képeit” az elméjében – a látvány, a fizikai érzetek, a szagok, a hangok stb. hiánytalan felvételeit –, ami az LSD hatása alatt vele történt. 

Mondjuk egy személy az egyik nap LSD-t vett be a téren néhány barátjával, és e tapasztalatok tartalmazták az émelygés és szédülés érzését, azt, hogy vitába keveredik az egyik barátjával, hogy szomorúságot érez, később pedig nagyon fáradtnak érzi magát. A teljes eseményről meglesznek a mentális képmásai. 

A jövőben, amikor környezete elegendő hasonlóságot tartalmaz a múltbeli eseményben található elemekhez, a személy az esemény újra működésbe lépését tapasztalhatja meg. Ennek eredményeképpen minden látható ok nélkül hányingert, szédülést, szomorúságot és nagy fáradtságot érezhet. Ezt a múlt restimulációjának nevezzük.  

Az efféle mentális képmásokat újraaktiválhatják a drogmaradványok is, mert ezeknek a drogoknak a jelenléte a test szöveteiben képes előidézni a korábbi drogos élmények utánzatát. 

A fenti, LSD-t szedő személy példáját folytatva, valamivel később – talán évekkel azután – azok a drogmaradványok, amelyek még mindig a testszöveteiben vannak, képesek annak a bizonyos LSD-s élménynek a restimulációját okozni. A mentális képmásai újraaktiválódnak, ugyanazt a hányingert, szédülést, fáradtságérzést tapasztalja, és szomorúnak érzi magát. Nem tudja, miért. Az is lehet, hogy mentális képmásokat érzékel azokról az emberekről, akik vele voltak, az ezzel járó látvánnyal, hangokkal, szagokkal együtt. 

Ezek a múltbeli drogfogyasztás elmére gyakorolt hatásai. Az éppen folyamatban levő droghasználat viszont egy hasonló, és közvetlenebb hatást gyakorol az elmére.

Amikor valaki drogot használ, pl. marihuánát, meszkalint, ópiumot, morfiumot vagy heroint, akkor múltbeli mentális képmások „kapcsolódhatnak be”, vagy restimulálódhatnak az illető tudatos éberségi szintje alatt, azt okozva, hogy a személy valami mást érzékel, mint ami valójában történik.  

Ezért a drogot szedő személy, bár itt van a szemünk előtt, nyilvánvalóan ugyanabban a szobában, és ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint mi, valójában csak részben van ott, részben pedig valamilyen múltbeli eseményben van. 

Úgy tűnik, hogy ott van. Ám valójában nem teljesen „követi” a jelen időt.  

Az ő számára nem ugyanaz történik, mint egy józan megfigyelő számára.

Ezért nem érti mások kijelentéseit, hanem megpróbálja azokat beleilleszteni a saját összevegyített realitásába, amely egy különböző alkotóelemekből összeállított realitás. Hogy bele tudja őket illeszteni, meg kell változtatnia őket. 

A drogok az által hatnak az elmére, hogy az illető múltjából, a tudatos éberségi szintje alatt lévő eseményeket aktiválják újra.

Ez eltorzíthatja a droghasználó érzékelését arról, hogy mi történik körülötte.

Ennek eredményeként a személy tettei nagyon furcsának és értelmetlennek tűnhetnek.

Egy droghasználó például biztos lehet benne, hogy segít valakinek megjavítani a padlót, de valójában akadályozza a ténylegesen folyó tevékenység végrehajtását, ami a padló tisztítása. Így amikor „segít valakinek” felmosni a padlót, valójában zűrzavart visz a tevékenységbe. Mivel ő javítja a padlót, azt a kérést, hogy „add ide a felmosót”, át kell értelmezni arra, hogy „add ide a kalapácsot”. De a felmosó nyele hosszabb, mint a kalapácsé, így a vödör felborul. 

Ez állhat mindössze annyiból, hogy a személy időnként hibákat követ el. Lehet annyira komoly is, mint a teljes elmebetegség, ahol az ő számára nyilvánvaló események teljesen különböznek a bárki más számára nyilvánvaló eseményektől. És e kettő között bármilyen fokozat lehetséges. 

Nem arról van szó, hogy nem tudja, mi történik. Arról van szó, hogy valami mást érzékel a jelenben zajló eseménysor helyett.

Ezért mások ostobának vagy ésszerűtlennek vagy őrültnek tűnnek számára. Az ő cselekedeteik és utasításaik nem egyeznek meg azzal, amit ő világosan lát, így „ők” ésszerűtlenek. Például egy csoport bútort mozgat. Egyiküket kivéve mindegyikőjük számára ez csak bútormozgatás. Ez az egy úgy érzékeli, hogy „geometriai alakzatokat mozgat egy felhőbe”. Ezért ez az egy „hibákat követ el”. De mert a csoport tagjai nem látnak belé, és csak egy ugyanolyan személyt látnak, mint amilyenek ők maguk, nem képesek rájönni, miért „zavarja úgy össze a dolgokat”.

Ezért az olyan emberek, mint a drogfogyasztók és az elmebetegek, részben vagy egészben nyilvánvalóan másik időnyomon vannak a „jelen idejű” eseményekkel kapcsolatban.  

Drogot használhat valaki azért, hogy elmeneküljön az elviselhetetlen jelen időből, vagy hogy teljesen elveszítse az öntudatát. 

Néhányan aztán nem teljesen térnek vissza a jelen időbe. 

A thetán még drogok nélkül is elszökhet az elviselhetetlen jelen időből úgy, hogy a múltba menekül. 

A drogfogyasztó, csakúgy mint az elmebeteg, kisebb vagy nagyobb mértékben, de nem nyerte vissza a jelent. Így azt gondolja, hogy egy attól eltérő időnyomon mozog, mint amin valójában van.  

Ezek a tények húzódnak meg a furcsa emberi viselkedés mögött. 

Mivel az, ami egy ilyen ember érzékelése és szubjektív realitása szerint lezajlik, többé-kevésbé különbözik a többiek objektív realitásától, az ilyen ember zavarja a környezetét, és megtöri bármely csoport zökkenőmentes működését, legyen az a család, egy üzlet vagy a nemzet.

Mindannyian ismerünk ilyen embert, úgyhogy ez nem ritka a jelen civilizációban. A hirtelen megjegyzés, aminek semmi értelme, és ami egyáltalán nem függ össze azzal, amiről éppen szó van; az üres tekintet, amikor egy utasítást vagy észrevételt közlünk vele: mindezek mögött egy egész képzeletbeli világ van, amelyet megráznak arra tett kísérleteink, hogy valamit a jelenben elvégeztessünk. 

A drogfogyasztás utóhatásai tehát messze túlmennek közvetlen hatásukon, és a drogfogyasztón kívül gyakran sok más emberre is kihatnak. A következmények nagyon ártalmasak lehetnek. Ez nem csak az illegális kábítószerekre igaz, hanem a gyógyszerekre is, amelyeknek segíteniük kellene az embereken.